2016. augusztus 13., szombat

5000

Viszonylag sokszor megnyitom a blog szerkesztőt, hogy nekikezdjek életem blogbejegyzésének, de aztán nem jön össze. Meghallom a gyerekzsivajt vagy hogy éppen valami történés van és mennem kell. Mi van, ha az életem nagy pillanatáról maradok le? Valóban, nem helyes gép mögött maradni, és holmi tájékoztató jellegű, fellengzős, ezt is-azt is csináltam dolgokat írogatni. De azért nem baj, ha van hír arról, hogy még mindig élek. Most azért is rászánom magam, mert mint kezdtem, többször is előfordul ez, hogy na majd most, és nem, de most valami történt. A számláló kereken 5000-et mutat. A nézettségé. Erről ezért most megemlékszem egy bejegyzéssel.

ps. (i love you ): Itt vannak a Cicák egy része. (Ez egy híres gyülekezete Kecskemétnek, akik titkos csoportot alakítottak a féjszbukon, hogy saját életük boldogabbá tételéért közös programokat szervezzenek, majd élményeiket megosszák egymással és derűsen vigadjanak.) Szóval Klaudia, Anett és Dóra teszi tiszteletét nálam hat napig. Ezúton szeretném hálámat kifejezni a szüleim számára, akiktől kaptam két szeretni való nővért, akik szintén lányok.

ps.2.: Érdekes megfigyelni, hogy egy elejtett megjegyzés milyen erős gondolatot ébreszthet.
A SPARban vásárolgattak a lányok, és arról tárgyaltak, hogy mit kell még venni. Valami ajánlásra érkezett a válasz, hogy "az még van a szálláson". Ezt hallva elmerengtem, emésztgettem, átrágtam, gyúrtam magamban egy egészen rövidke ideig, majd arra jutottam, hogy én ezt úgy mondtam volna, hogy 'az még van otthon'.

ps.3.:A 5000 nézettség alatt valószínűleg kiderült mindenki számára, hogy a leggyakrabban előforduló szófordulat a címből vett papírzsepit fúj a szél. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése