Vígkövetkeztetés

Ott fejeztük be, hogy várjuk a holnapot. Hát a holnap elébe mentem, mert az is ma volt. Na de, a 2 hónap vígkövetkeztetésének is el kellett jönnie. Az ebédtől még mindig eltelve, elnyúlva egy padon aszondom, két hónapja csak eszek, de sokat, nem keveset. X kilóm hatalom, fogyókúrám feladom. Hagyja a fogyókúrát másra, engem vigyen a kocsmába. De szeretnék sört vedelni, 300ért hozzá jutni, és míg a sört szopogatnám, eurómat számolgatnám. Ez bizony nem 300 volt, mennyiségre is kevés volt. A kocsmába én nem megyek, nem tudják itt az emberek. Milyen is a jó kocsma, hogy mérik a korsót árba. Rengő csoda Tenger! Harsog a tenger, árad a tenger. És jaj! A part fullba nyomja, nem a kretént, az embereket. Mi már nem férünk oda. Tele, mint a nagy lábas a sós vízzel. A park meg gyerekkel. Nem most, mert most szombat. Otthon fiatalosan beba, itt meg pihi szombat. Akinek lejárt a mandátuma lelép, de jönnek újak a helyükre. 1-2 hét barátság osztán kalap kabát. Itt csak kalap, mert süt a nap. Kabát kellék a sóhoz. Show. Mindég, mikor a gyerekek itt vannak. Mondtam már, hogy olyan itt, mint egy cseró táborban? Csak kereszt nélkül. És házakkal. Meg állatokkal. Nem az emberi. A végét járó póni, Tantan, a kopasz nyakú tyúkok, a már csak két nyuszi, Rocinante és Dulcinea a kecskék, akiknek nem ez a nevük, mert ez nehéz a gyerekeknek. A héten volt egy kutyánk is, Décibel, pedig kis decibellel működik. Szerencsére. Nem úgy, mint a gazdája kislány, aki rítt, hogy marad a kutya is, így nem ő lesz a Központban. (Ott amúgy is csak bor van.) Vannak furcsa gyerekek. Most éppen egy furcsa kislány zargat, de szerencsére lelépett. Szóval mikor a gyerekek végeznek a programokkal, akkor itt fűszerezzük be az estjüket mesés játékokkal. Akkor mindenki hirtelen más lesz. Doboz ember, flamingó, aluman, vagy akármi. Akkor játszik a kabát is. Nekem állandó kellékem a kalapom. Amikor cowboyos játszunk a főnökkel. Kidolgoztunk pár skech-t, aminek a végén pórul jár valaki. Egy rosszul sikerült párbaj vagy félresikerült nőhalászat. Stb. A gyerekek szeretik. Aztán boom. A boom az, amikor péntek este bulit rendezünk a gyerekeknek. Pont ma ebédnél rázendítettek az egyik parti zenére, amire megkérdezték, hogy szeretem-e. Magyarul megmondtam az őszintét, hogy szörnyű ez a zene. Aztán elmondtam úgy is, hogy megértsék. Minek tagadni. Kifejtettem, hogy érdemes lenne beavatni a gyerekeket egy kis tvisztensáttal, hogy van élet a derék alatt és fölött is. De amúgy cukiság van. Beállt a rend így a félidőre. Alkalomadtán történik valami. Mint a korábban említettek. És közben több-kevesebb sikerrel tanulgatok. Ezt már kifejtettem, nem változott. De törünk előre. Mi vagyunk az Élet fiai, a küzdelemre fölkent daliák. Megtanuljuk ezt a franciát, ha összeroppan is a világ. De közben is merengjünk el, merre fújja még a papírzsepit a szél.