Süsü

A bodza szörpömet megtisztítottam a makacs foltoktól és most aktívan védi a szívemet. (update: 4 napja írtam le ezt a mondatot, azóta elfogyott.)(update2: a zárójeles megjegyzést tegnap írtam.)

Mivel alkalomadtán ránézek a féjszre, ezért értesültem róla, hogy Noé munkát talált. Hajót épített, és munkát ajánl párok részére egy szebb jövő reményében. Vagy valami ilyesmi,.. igazából csak az esőtáncot járó fesztiválozók híréből tudtam meg, hogy Magyarország elázott. Az esőtől, a piától, a sírástól. Meghalt Esterházy, oda az igazság. 

Tegnap felkerekedett a szellő (ezt még csütörtökön írtam le), estére nem lett piskóta, viharrá vált. Reggel fél hatkor kimentem az udvarra megnézni, hogy mi van, és egy új épületre lettem figyelmes. Bekopogtam és Dorothy nyitott ajtót. Mondtam neki, hogy rossz helyen parkol, erre Poppins kisasszony is lehuppant mellénk. Nem nagyon értettem a szitut, de ha már úgy is lent voltam, készítettem pár felvételt a parkról, mert napközben nem lehet. Szükségem volt a felvételre, hogy a heti videóba beletehessem, amit tegnap (ez akkor szombaton íródott) levetítettünk a gyerekeknek, akik visszanézve az elmúlt hét eseményeit szembesülhettek, amiről ők mit sem sejtenek, hogy még milyen zavartalan, problémamentes, jókedvű, derűs, vidám, derűlátó, gondtalan, felhőtlen, önfeledt, idilli, életvidám, jó kedélyű, mosolygós, elégedett, víg életük van távol a gonosz kopasz csúf Hókuszpóktól, aki tömegbe sétál, kamiont, repülőt vezet vagy nem tanulta meg kiskorában a leckét, hogy fegyver gyerek kezébe nem való. 

Láttam egy hulló csillagot. A hullájával ellentétben ez olybá tűnt, felfelé száll. És nem. Nem tűzijáték volt. Tudod, tudom. Épp az imént romboltuk le a Bastille-t, de akkor sem tűzijáték volt. Arra gondoltam, hogy kívánnom kéne valamit, de aztán csak álltam, és nem jutott eszembe mit is kívánhatnék. Persze Tűzesvíz szívesen ott lenne a táborban, hogy a telepesekkel összehangolódjon, de ő most hadiösvényre lépett az égszínkék földön.

Ezen a képen az látható, hogy a naplementére odamentünk a pártra hármas-magammal (igen, általában hármas volt a magatartásom.) Rollerrel. Odafele még nem is, de visszafelé olyan érzés kerített hatalmába, hogy úristen milyen menők vagyunk. A tengerparton rollerezünk éjszaka és az utcalámpák szaggatottan világítanak meg minket, mert pálmafák közölik meg őket. És az árnyak ütemét megtriplázva kalapálják a szívem, és mögöttünk a naplemente, ami odafelé még előttünk volt, de mostmár nem mögöttünk van, hanem valamerre amarra, és közben, az olyan éjjeli sötétebb sárga fénybe lökjük magunkat, és a három árnyak elnyúlva hirtelen megjelennek előttünk és a lökéstől hirtelen elhajtanak mellettünk, de főnixként hirtelen újjá élednek, és ha egy kocsi elmegy mellettünk lassan, lassan, mert figyelnek ránk, ha már osztozunk az úton, akkor a sofőrök szemébe nézve látni a menőséget, az életérzést, hogy királyabbak vagyunk, mint mikor Jont az észak királyává kiáltják ki, vagy mint a magyar csapat mackósa, aki csak trükkösen elpöccinti a labdát az utolsó negyedben vagy menőbb, mint a papírzsepi, amit a tenger fölé fúj a szél és menőbb süsünél a sárkánynál, aki nagyobb még Paffnál is, királyabb Szent Györgynél is, aki a sárkányok felett áll, vagy ... na jó. Nyálasabban már nem tudom leírni. Próbáltam felidézni a tvájlájtot, de szerencsére elfelejtettem, hogy mennyire felaszal. Ennyi. Királyság van. királykismiklósság