2012. november 7., szerda

Jelmezes bal

A ejszaka kozepen voltam. Bent a kozpontban egy falhoz lapulva gugoltam remego labakkal a felelem miatt. Nem akartam, de sirnom kellett a felelemtol. Mellettem ket oldalt hullak vonultak. Emberek, akik a sirjukbol keltek ki, hogy meghoditsak az ejszakat. Es az embereket. Na jo.. ez tortent volna, ha igaziak lettek volna, de persze nem...
A levegoben ott volt az illata a kozeledo idoszak vadabb hullamainak. Nem ismeretlen ez itt, de nehany jele mutatkozott a kozeledo buliszezonnak. Bar az unnep nem sajatja ennek az orszagnak, de azt hiszem lelkesebben ulik tiszteletet itt a Babel nepei, mint abban a bizonyos oshazaban. A halloween napja kozeledett. 31. okt. Ez egy szerdai napra esett. Nem veletlen volt hat, hogy a baratsagos zombik mar a hetvegen megjelentek. Egy-egy koszalo, rothado zombi, vagy egesz tarsasagok jatszottak el a halottak gondtalan eletet. Gonduzokent alkohollal fegyverkeztek fel, es egymassal karoltve tamadtak meg az ejszakat.
Vagy a hajnalt. (Mert ugye en tovabbra is lelkesen jarok dolgozni. Ha reggel battyogtam haza, akkor is korulvettek.) A jelmezek kavalkadja mindenhol ott volt. Persze irigykedve neztem, mert en meg mindig csak munkabol vagy munkaba menet lattam oket.
Valahogy csak ugy alakult, hogy a szerda estem munka nelkul telt. Vagyis azon a bizonyos halottak napjan.
Elgondolkodtam, hogy az otthon maradottak masnap mennek ki a temetobe gyertyat gyujtani. Magamban meggyujtottam egy gyertyat ertuk, es vegigmentem a temetoben. Aztan Nagykorosre is atugrottam a temetobe gyertyat gyujtani. Aztan gondoltam az otthoni elo embertarsaimra is.
Mindig ugy gondoltam, hogy tudok alkalmazkodni a kornyezetemhez. Ezt elonyomre irtam mindig, mert jobban kijon az ember masokkal. Igy aztan az itteni zombi embertarsaimra gondoltam. Alkalmazkodom. Jatszom veluk a szorakozasukban. Dani baratom megmutatta a Molly-t, hogy ide jojjek majd el szerdan 8 ora korul. Elmentem.
Belepve kis helyen talatam magam tele zsufolva emberekkel. Pokhalok logtak mindenhol, kibelezett, kifaragott tokok voltak az ablakokban. Leulni alig lehetett, de megis talaltam helyet ket oltonyos angol tarsasagaban. Egy groteszk fejformaval rendelkezo egyen varazslonak oltozve lepett be. Ket idos holgy tarsasagaban, akikrol rogton eszembe jutott egy klipp. (http://www.youtube.com/watch?v=tu3EcAHdHlE) Az egyikuk egy feketebe oltoztetett lefejezett barbie babat tartott a kezeben.
Fel orat csevegtem a ket angollal, mikor a musor elkezdodott. A zenet, amit az alkalomhoz illoen osszevalogattak, kikapcsoltak es elindult a fellepok musora. Az elso szam a rocky horror picture show focim dala volt. A Science fiction. Egy no lepett fel a kis szinpadra mellettem. A moulin rouge-i oltozeke igencsak meresz volt. Mereszseget tetozte, hogy ramnezett es elamultam, hogy egy ferfi. Meselte Dani, hogy a hely tulaja  dijas lougrato volt, mig nem volt egy balesete. Visszavonult, kesobb megnyitotta ezt a helyet, es azota minden este fellepesek resztvevoje. A dalai musicalek, amit mar mindenki ismer a helyen. Drakulahoz hasonloan teljes volt az osszhang a hazigazda es a haz vendegei kozott. A szamai kozott showder klubbos szovegeivel szorakoztatta a nepet. Majd egy-egy ujjabb szamot enekelt. Aki latott disney meseket, az nagyon jol ismeri azt a reszt, mikor a fohos hangulatahoz illoen elkezd enekelni, es minenki, aki jelen van vele egyutt enekel, vagy a vocal reszekkel egesziti ki a dalt.
Masfel oran at roloztam a szam, hogy az elkepedesemet megtartsam magamnak, amikor ujra nyilt az ajto. Egy feher ruhas, zold haju kis szarnyakkal ellatott tunder lepett be, kis varazspalcaval. Felpattantam, mert megjott vegre Dani. :D
Eztutan megittam meg egy sorocsket, es hazamentem. Reggel 6-tol vart a munka ujra.
A zombik azutan is jottek mentek, a hetvegere ujra felbatorodtak, es en is boldogan eltem, mig meg el nem erkezett a mai nap. Mert ma sokkal boldogabb vagyok. Mert most indulok ki a repterre Bubus ele. :)